Alacsony hőmérsékletű radiátorok

45-55 fokos előremenő vízhőmérséklet mellett is ugyanazt a komfortot nyújtják, mint régi társaik. Mindez akkor lehet fontos tényező, ha hőszivattyús vagy napkollektoros fűtésben gondolkozunk, de valamilyen okból nem szeretnénk felületfűtést alkalmazni.
A korszerűen szigetelt lakások esetében legtöbbször a 45 °C-os vízhőmérséklet is elegendő. Amíg a fűtőtest melegebb, mint a környezete, melegíti azt és a levegőt egyaránt. A modern és a felújított épületek fűtési energia igénye legfeljebb 40 W/m2, de sok esetben (pl. passzívházak) ennél jelentősen alacsonyabb is. Egy átlagos, 1,2 méter hosszúságú, kompakt radiátor elegendő egy 15 nm-es helyiség gyors és hatékony, a megfelelő környezetet biztosító, 20 °C-os hőmérsékletű felfűtésére, 45 °C-os előremenő vízhőmérsékletet és 35 °C visszatérő vízhőmérsékletet használva. Ez teszi az alacsony hőmérsékletű radiátorokat ideálissá a hőszivattyúkkal történő együttes alkalmazásra, amely már napjainkban is sok helyen megtalálható, s olyan teljesítményt eredményeznek, amelyek messze felülmúlnak bármely, önálló padlófűtéses rendszert.

Az alacsony hőmérsékletű fűtésnek közvetlen energia-megtakarítást Gyakorlatilag bármilyen, jelenleg rendelkezésünkre álló hőforrással párosíthatóak, beleértve a megújuló energia forrásokat eredményező hatása is van. Az alacsonyabb radiátor hőmérséklet esetén az általában külső falra szerelt radiátor mögötti falfelületen jelentkező hőveszteség kisebb. Alacsonyabb a radiátoron felmelegedő és felszálló légáram hőmérséklete. Ezáltal kevesebb a radiátor fölötti határoló szerkezet – általában ablak – hővesztesége. Kevésbé erős továbbá a levegő „rétegeződése” a helyiségben. Ez alatt azt értjük, hogy a padlónál hidegebb, a mennyezetnél pedig melegebb a levegő hőmérséklete. A kevésbé erős rétegeződés miatt az alacsony hőmérsékletű fűtéseknél a mennyezeten és annak közelében jelentkező hőveszteség kisebb.

Képek a cikkhez